Az embrionális genetikai vizsgálatok

Az embrionális genetikai vizsgálatok

A PGD (Preimplentation Genetic Diagnosis = beágyazódás előtti genetikai vizsgálatok) vizsgálatokat mindig In VitroFertilizált (IVF), vagyis mesterségesen megtermékenyített embriókon, vagy petesejteken és hímivarsejteken végzik el. A vizsgálat célja az, hogy a genetikai rendellenességeket kiszűrjük és csakis az egészséges petesejtet-hímivarsejtet használjuk fel a megtermékenyítéshez, illetve csak a genetikai rendellenességet nem tartalmazó embrió kerüljön beültetésre. Lehetőséget kínál olyan pároknak is, ahol ismert, öröklődő genetikai rendellenesség van, és születendő gyermeküket szeretnék megkímélni ennek a terhétől. Sokszor azért is fontos a PGD-vizsgálat, mert a magas genetikai rizikófaktorú párok esetén (pl nők 35 éves kor felett, többszöri spontán vetélés ill be nem ágyazódás) meghatározóan genetikai egyensúlyhiány áll a sikertelen próbálkozások hátterében. A sejt ugyanis sokszor, amikor ezt az egyensúlyhiányt észleli, megöli saját magát, amit ilyen korai fejlődési szakaszban az embrió nem tud elviselni.

 

A vizsgálat során 3 féle képződményt vizsgálhatnak: a petesejtben képződő poláris testeket, a hímivarsejtet ill a 8 sejtes embrióból 1-2 sejtet eltávolítva (blasztomer biopszia).

A petesejt poláris testjeinek vizsgálata azért előnyös, mert nem kell bántani a sérülékeny embriót, az anya teljes genetikai állományát tartalmazzák. Az apai genetikai oldalról azonban nem szolgáltatnak információt,és az embrió osztódás korai szakaszában során a de novo (újonnan) kialakuló rendellenességek nem vizsgálhatók vele. Ugyanakkor sok  országban morális, etikai okokból csak ennek a vizsgálatra van lehetőség.

 

A hímivarsejtek genetikai vizsgálata azért fontos, mert a sikertelen terhességek 50%-ban férfi meddőség áll a háttérben. Ezzel pedig eldönthető, hogy van-e genetikai háttere a csökkent nemzőképességnek, lehet-e javítani a spermiumok megtermékenyítő képességén.
Blasztomer sejt(ek) vizsgálata esetén az 1-2 sejt még az  embrió károsodása nélkül eltávolítható. Ilyen korai szakaszban annak az 1 sejtnek a  vizsgálatával nagy bizonyossággal lehet következtetni a többi sejt állapotára is.

A genetikai vizsgálatok megértéséhez tudnunk kell, hogy az ember génállománya 22 pár autoszómát (testi működést szabályozzák) és 1 pár szex-kromoszómát tartalmaz (nemi és testi működésért egyaránt felelnek). Ezek tartalmazzák a DNS tömörített változatát, ún. hiszton fehérjékre felcsavarva.

Ezért a genetikai rendellenességeknek is többféle formája vizsgálható. A legfontosabb az aneuploidia, amikor az egyes kromoszómák száma a pártól eltérő. Ha eggyel több van, triszómiának nevezzük. Ez többnyire letális (halálos), mert a sejtek megöli saját magukat. Azonban vannak kivételek, amikor a sejt még elviseli, és az embrió életképes, azonban súlyos elváltozásokkal születik meg. A leggyakrabban előforduló ilyen triszómiák okozza a Down-szindrómát (21-es), a Patau- (13-as), és az Edwards-kórt (18-as). Ha eggyel kevesebb van (monoszómia), akkor túl kevés az információ a működéshez. Itt is van kivétel, mégpedig  a Turner-szindróma, amikor XX helyett X0-ás nők szintén életképesek lesznek.

A kromoszóma rendellenesség megnyilvánulhat még a kromoszómán belül. Ilyenkor az egyes részek szenvednek elváltozást: letörhetnek (deléció), a letört darabok helyet cserélhetnek (transzlokáció) illetve felléphet  mozaikosodás jelensége, amikor az egymás melletti sejtek állománya nem egyezik meg. Ez azért nagy baj, mert nem összehangoltan fognak működni a sejtek, ami végül az embrió halálához vezet.
Az elváltozások vizsgálhatók még a DNS szintjén, amennyiben tudjuk, hogy annak milyen szakaszán és milyen mutáció történt. Azért kell tudni, ugyanis a 3 mrd bázispárt tartalmazó DNS teljes vizsgálata lehetetlen.
Egyes esetekben vizsgálhatják a sejten belüli mitokondriumok DNS-ét. Ők a  energia ellátásáért felelnek, a sejttől eltérő genetikai állományuk van és ezért eltérően szaporodnak tőle.

 

         A vizsgálati módszereket a vizsgálat tárgya szerint 2 csoportja oszthatjuk:
Kromoszóma vizsgálatra a FISH (Flourescent In Situ Hybridization) módszert alkalmazzák, amikor kromoszóma-specifikus festékkel megfestik a kromoszómákat ill. az micro array-CGH-t (ComparativeGenomic Hybridization), amikor egy dupla festékkel a kromoszómán belüli apróbb eltérések is vizsgálhatók, és nemcsak a számbeliek.
A génen belüli elváltozások vizsgálatára a PCR (Polimerase Chain Reaction) módszert alkalmazzák, amikor az ismert elhelyezkedésű és ismert elváltozású részt célzottan sokszorosítva már kellő mennyiség áll rendelkezésre ahhoz, hogy vizsgálható legyen   az adott szakasz.

         Mivel ezzel a módszer az emberi fejlődés meghatározó, kényes szakaszába avatkozunk bele, a vizsgálat sok etikai és morális kérdést vet fel, ami miatt a megítélése nem egységes.  Ebből talán legfontosabb kérdés, hogy mire van jogunk vizsgálni és szelektálni a magzatokat. Hiszen a mai tudásunkkal már nem csak a gyógyíthatatlan betegségek állapíthatóak meg vele, hanem többek között a betegségekre hajlamosító tényezők, a születendő gyermek neme és sok egyéb tulajdonsága. Ez veti fel annak a kérdést, hogy hogyan és meddig tervezhető a születendő gyermekünk.

Dr. Nagy Zsolt
Kárpáti Soma Zsolt