Kísérletek növényhibridekkel
2013.09.03 23:38
A „Kísérletek növényhibridekkel" a mai természettudományos kritériumokat is kiállja: Mendel világos módon írja le, hogy mit, hogyan, miért csinált. A leírt törvényszerűségeket az utókor Mendel-szabályok néven illeti. Ezen túlmenően Mendel kihangsúlyozta, hogy az általa leírt arányszámok csak nagyszámú vizsgált növény esetében érvényesek, felismerte a beltenyésztés jelentőségét, rájött, hogy tapasztalatainak alapja a különböző ivarsejteknek a valószínűség szabályai (a véletlen) szerinti egyesülése.
v Mendel nemcsak a borsóval végzett - közismert - kísérleteiről számol be, hanem más fajokkal végzett eredményekről is. Más kérdés, hogy pont a hölgymállal kapott eredményei a felelősek azért – részben – , hogy munkája süket fülekre talált.
Mendel munkássága sem elődök nélküli: maga is több természetbúvárról tesz említést művében (Köllreuter, Gartner, Lecocq, Herbert, Wichura), akik majdnem eljutottak az általa ismertetett eredményekig, leginkább a matematikai elemzés alaposságának hiánya okolható sikertelenségükért.
Érdekes hatást kelt a modern genetika szakkifejezéseinek korabeli megfelelőit azonosítani (basztard=hibrid, állandó tulajdonságok=homozigóta, törzsfajok=szülők, kölcsönös keresztezés=reciprok keresztezés, átmeneti alakok=köztes tulajdonság)
Mendel képességei neveltetéséből fakadnak: tanítói nemcsak az írás-olvasás titkaiba, hanem a kertészkedésbe, a méhészetbe is beavatták, majd a brünni apátsághoz csatlakozva mezőgazdaságtant és matematikát hallgatott. Erős kísérletező és megfigyelő hajlamot hozott magával, kolostorának meteorológusa lett. Keresztezési kísérleteit az apátság 7×35 méteres kertjében végezte. Eredményei már az 1860-as évek elején kialakultak, de papírra csak 1865-ben vetette őket, majd az év február és március hó 8-án értekezését a brünni természetkutatók egyesületében felolvasta, ezt követően 1866-ban írásban is megjelent. A műről 40 különlenyomat készült, amelyet kora szakembereinek küldött szét, akik értetlenül álltak az eredmények előtt. Azokat csak 1900-ban – egymástól függetlenül – három botanikus írta le újra, és fedezte fel, hogy Mendel őelőttük járt. Mendel értekezésének angol fordítása (amelyet Bateson korszerű ismeretekkel egészített ki) az örökléstan első tankönyve lett. A brünni apát tiszteletére Brno főterét ma Mendel-térnek hívják, az apátságban kis múzeumot tartanak fent.
Dr. Varga-Orvos Zoltán
oktatási igazgató
dr.varga_orvos.zoltan@nagygendiagnoszika.hu
Ez a füzetecske, a modern genetika atyjának tekintett Mendel növénykeresztezési kísérleteit foglalja össze. A mű, amely még az 50 oldalt sem éri a tudománytörténetének máig kiemelkedő egyik legnagyobb alkotása. A legtöbb mai genetika iránt érdeklődő olvasó fordított utat jár, mint az magától értetődő lenne: először hallott sokat Mendel kísérleteiről mások interpretációjában, és csak néhány érdeklődő olvassa el az eredeti alkotást. Ennél fogva igen érdekes dolgokkal találkozik Mendel értekezésében. Mendel egyszer sem írta le az öröklődés szót, hiszen keresztezéseire mint törzsfejlődésre tekintett (ugyanakkor az utóbbi alapját képező változékonyságot nem vizsgálta). Nem használta a gén, allél, kromoszóma kifejezéseket, hiszen az általa faktoroknak (ma géneknek) nevezett partikulumok fizikai mibenlétéről nem volt elképzelése. A meiózis, amely az általa leírt törvényszerűségek alapját, magyarázatát adja, ismeretlen volt számára.
A „Kísérletek növényhibridekkel" a mai természettudományos kritériumokat is kiállja: Mendel világos módon írja le, hogy mit, hogyan, miért csinált. A leírt törvényszerűségeket az utókor Mendel-szabályok néven illeti. Ezen túlmenően Mendel kihangsúlyozta, hogy az általa leírt arányszámok csak nagyszámú vizsgált növény esetében érvényesek, felismerte a beltenyésztés jelentőségét, rájött, hogy tapasztalatainak alapja a különböző ivarsejteknek a valószínűség szabályai (a véletlen) szerinti egyesülése.
v Mendel nemcsak a borsóval végzett - közismert - kísérleteiről számol be, hanem más fajokkal végzett eredményekről is. Más kérdés, hogy pont a hölgymállal kapott eredményei a felelősek azért – részben – , hogy munkája süket fülekre talált.
Mendel munkássága sem elődök nélküli: maga is több természetbúvárról tesz említést művében (Köllreuter, Gartner, Lecocq, Herbert, Wichura), akik majdnem eljutottak az általa ismertetett eredményekig, leginkább a matematikai elemzés alaposságának hiánya okolható sikertelenségükért.
Érdekes hatást kelt a modern genetika szakkifejezéseinek korabeli megfelelőit azonosítani (basztard=hibrid, állandó tulajdonságok=homozigóta, törzsfajok=szülők, kölcsönös keresztezés=reciprok keresztezés, átmeneti alakok=köztes tulajdonság)
Mendel képességei neveltetéséből fakadnak: tanítói nemcsak az írás-olvasás titkaiba, hanem a kertészkedésbe, a méhészetbe is beavatták, majd a brünni apátsághoz csatlakozva mezőgazdaságtant és matematikát hallgatott. Erős kísérletező és megfigyelő hajlamot hozott magával, kolostorának meteorológusa lett. Keresztezési kísérleteit az apátság 7×35 méteres kertjében végezte. Eredményei már az 1860-as évek elején kialakultak, de papírra csak 1865-ben vetette őket, majd az év február és március hó 8-án értekezését a brünni természetkutatók egyesületében felolvasta, ezt követően 1866-ban írásban is megjelent. A műről 40 különlenyomat készült, amelyet kora szakembereinek küldött szét, akik értetlenül álltak az eredmények előtt. Azokat csak 1900-ban – egymástól függetlenül – három botanikus írta le újra, és fedezte fel, hogy Mendel őelőttük járt. Mendel értekezésének angol fordítása (amelyet Bateson korszerű ismeretekkel egészített ki) az örökléstan első tankönyve lett. A brünni apát tiszteletére Brno főterét ma Mendel-térnek hívják, az apátságban kis múzeumot tartanak fent.
Dr. Varga-Orvos Zoltán
oktatási igazgató
dr.varga_orvos.zoltan@nagygendiagnoszika.hu